Makrogazdasági egyensúly
Az egyensúly az egyik legfontosabb kérdésa gazdaságpolitikában és az elméletben. Mivel rendszerek elmélete helyzetben képességgel rendelkező normális működéséhez, a stabilitást tartják a egyensúlyi struktúrája, amelynek elemei nem zavarják egymást, és kiegyensúlyozott módon. A rendszereket az önszabályozás mechanizmusa jellemzi. Ez a funkció lehetővé teszi az egyensúly fenntartását és elérését. Ez a mechanizmus a nemzetgazdaság mint gazdasági szerkezet.
A makrogazdasági egyensúlyt a következőképpen érik el:keresi az összes választást. Ugyanakkor a korlátozott erőforrások (tőke, föld, munkaerő) felhasználása különböző áruk előállításához kiegyensúlyozottan oszlik meg a társadalom minden tagja között.
Makrogazdasági egyensúlya főbb gazdasági paraméterek arányosságát és egyensúlyát. Így létrejön egy olyan helyzet, amelyben a gazdasági tevékenység alanyai nem éreznek ösztönzést a meglévő helyzet megváltoztatására. Más szóval ez azt jelenti, hogy arányosságot értek el a fogyasztás és a termelés, az erőforrások és alkalmazásuk, a termelési eredmények és tényezők, a pénzügyi és anyagi anyagok, a kereslet és a kínálat között.
Az egyensúly a piacgazdaságban jellemzőa kereslet és a termelés közötti megfelelést. Ilyen helyzetben a terméket olyan mennyiségben állítják elő, amennyit egy adott költség mellett lehet megvásárolni. Ezt az egyensúlyt úgy lehet elérni, hogy korlátozzák a gazdasági előnyök szükségességét (a tényleges kereslet csökkenése), vagy az erőforrások felhasználásának optimalizálásával.
Az arányosság többféle típusú.
A szakemberek részleges és általános makrogazdasági egyensúlyt határoznak meg.
A második meghatározás szerint az összekapcsolta nemzeti piacok egyensúlyát. Ez azt jelenti, hogy az egyes piacok arányossága, és ha lehetséges, a tantárgyak gazdasági tervének legnagyobb egybeesése és megvalósítása. Ebben az esetben a gazdasági egységek teljes megelégedése alakul ki, amelyek általában nem változtatják meg a kínálat vagy kereslet szintjét gazdasági helyzetük javítása érdekében.
A részleges egyenleg meghatározza az egyes piacok egyensúlyát, amelyek a nemzetgazdaság szerkezetének részét képezik.
A szakértők meghatározzák és kiegészítikmakrogazdasági egyensúly. Ez a gazdaság teljes szerkezetének optimális arányossága. Ez a helyzet valójában nem valósítható meg, de minden gazdasági tevékenység ideális célja.
A makrogazdasági egyensúly lehet hosszú távú és rövid távú (jelenlegi).
A mérleg az ideális (elméletileg kívánatos) és az igazi.
Az eszmény kialakulásához szükséges előfeltételekhezaz arányosság közé tartozik a tökéletes verseny és a mellékhatások hiánya. Ez a helyzet lehetséges, feltéve, hogy a gazdasági tevékenység minden résztvevője a fogyasztás tárgyát képezi, minden egyes vállalkozó termelési tényező. Valójában ezek a feltételek megsértették. A gyakorlatban a cél a külső megnyilvánulások, a tökéletlen verseny jelenlétében létező valós egyensúly elérése, és a gazdasági rendszerben résztvevők teljes körű megvalósításának alapja.
A kiegyenlítés szintén instabil lehetés fenntartható. A stabilitás jellemzi az arányosságot, amelyben a gazdaság képes önállóan visszatérni az eredeti helyzetébe a külső hatásra válaszul. Ha az önszabályozás mechanizmusa nem működik, akkor az egyensúly nem stabil.
