A Szovjetunió külpolitikája a 30-40-es években
A nemzetközi helyzet, amelybena Szovjetunió fejlődése a háború előtti időszakban meglehetősen bonyolult volt. A távol-keleti és európai feszültség zsebében volt. A világ tőkés hatalma titokban háború előkészítésében volt. Németországban a hatalom átadta a fasiszta pártot. Mindezek a jelenségek rámutattak arra, hogy a világban a helyzet nagyon közel áll a fegyveres konfliktushoz.
A Szovjetunió külpolitikáját a háború utáni években számos körülmény határozta meg.
Először is, meg kell jegyezni, hogya nemzetközi színtéren a haderők összehangolása a 30 - as és 40 - es években minőségi változásokon ment keresztül. Leginkább ezek a változások kapcsolódnak az első állapot kialakulásához egy társadalmi kormányzati rendszerrel, a telepek és a metropoliszok közötti ellentmondások súlyosbodásával. Nem kis jelentőségű volt Németország gazdaságának meglehetősen intenzív fejlődése, amely állam elégedetlen volt nemzetközi helyzetével.
A változások hatással voltak a közeledés természetére isfegyveres konfliktus. Az imperialista államok közötti vita a világ újratelepítése érdekében az volt, hogy a hatalmak egymás közötti összecsapását, valamint az egész blokk ellenzését egy másik társadalmi-gazdasági rendszerrel - a Szovjetunióval - szembenézzék az országgal.
A Szovjetunió külpolitikája, mindennek ellenére,békésen folytatta. Az állam nyíltan ellenezte Csehszlovákia megszállását. A Szovjetunió katonai segítséget nyújtott ezen országnak. De Csehszlovákia visszautasította.
A Szovjetunió külpolitikáját a 39. évig a háború megakadályozásának vágyaként értelmezték, az agresszor megállítására. A Szovjetunió akkoriban a fasizmus legérinthetetlenebb ellenfele volt.
De 1939 nyarán a helyzet megváltozott. Ugyanezen év szeptemberében aláírták az olyan szerződéseket és titkos jegyzőkönyveket, amelyek szerint a Szovjetunió és Németország gyakorlatilag partnerként működik.
Ez a kör többet érintkörülményeket. Meg kell jegyeznünk, hogy a 39. évvel a világban a helyzet nem engedte meg, hogy a Szovjetunió egyedül harcoljon. Az országnak biztosítania kellett biztonságát. Ebben a helyzetben a Szovjetunió külpolitikája három vonalat követhetne. Az állam továbbra is egyedül maradhat, katonai megállapodást köthet Franciaországgal és Angliával, vagy aláírhat egy megállapodást Németországgal.
Így 1939 nyarán Nagy-Britannia, Franciaország és a Szovjetunió között megkezdődtek a tárgyalások megkötése a kölcsönös segítségnyújtásról és a németellenes koalíció kialakításáról.
A Szovjetunió külpolitikája a hadsereg előttA konfrontáció ellentmondásos volt. Ez nemcsak az akkori nemzetközi helyzet sajátosságainak volt köszönhető, hanem a bürokratikus rendszer sajátos természetének is a Szovjetunió pártállami vezetésében.
A háború utáni időszak, melyet az állam tapasztaltelég nehéz. Az 1950-es és 1960-as években új politikai és gazdasági alapokat indítottak az országban. A Szovjetunió külpolitikája a háború utáni években megváltozott. Ezzel együtt alapvető változások történtek a társadalomban.
A háború után a Szovjetuniót elismert országnak ismerik el. A világ különböző hatalmai meg akartak teremteni diplomáciai kapcsolatokat az államgal.
A Szovjetunió nemzetközi politikájának legfontosabb iránya a határbiztonság biztosítása volt, valamint a fasizmus új fejlõdésével szembeni küzdelem.
A Szovjetunió és az USA közötti kapcsolatok közelebb kerültek. Erőfeszítéseinek köszönhetően az amerikai és a szovjet diplomaták voltak képesek alkotni a Világbank, az ENSZ és egyéb építmények, amelyek alapvető fontosságúak a létrehozását a gazdasági és politikai rend. Ezen kívül, mivel a Szovjetunió került sor (együtt Kína, Franciaország, Nagy-Britannia és Amerika) a Biztonsági Tanács az ENSZ.
