A kultúra tipológiája
A tipológia a tudományos ismeretek módszere,az objektumrendszer feldarabolásán és csoportosításán alapulva az általánosító modell segítségével. A módszer alkalmazása akkor jelentkezik, amikor szükség van egy olyan rendezett magyarázat magyarázatára és egy összetett összetételű objektum leírására.
A kultúra tipológiájaa kultúra létezésére jellemző minőségi tartalom. Ezt konkrét történelmi formákban fejezzük ki: vallási, etno-nemzeti, regionális-területi és mások.
A kultúra tipológiája az egyik legfontosabbés a vita a modern elméletben. A státus definícióját, a szemantikai tartalmat a fő elv határozza meg, amely szerint a spirituális értékek összefüggéseit elemezzük és meghatározzuk a leggyakoribb tulajdonságokat.
A kultúra történelmi tipológiája eltérőbázisok és irányok. A fogalmak szerzői: szociológusok, filozófusok, terepi néprajzosok, művészek, gyakorlók és teoretikusok. A tanulmányban a kultúra tipológiáját széles körben alkalmazták a 18-19. Században. Aztán a tudósok egy tervet kerestek.
Ennek eredményeként egy komplex elméletiA XIX. Század végére megvizsgálták a típust. Ennek megfelelően egy marxista rendszer jött létre. Weber kifejlesztett egy módszert az ideális típusok meghatározására. És az amerikai szociológiában az építkezés módja elkezdett terjedni.
A kultúra tipológiája, mint tudományos módszer,alapja a vizsgált tárgyak különbségeinek és hasonlóságának meghatározása. A cél az, hogy bemutassuk a modellezett rendszer szerkezetének és fejlődésének mintáit. Az alapot a tipológiai elv alkalmazza, amely meghatározza az elméleti kutatás irányát.
Az alapelvek a következők: formatív, fogalmi, civilizált, vallási, regionális-területi, demográfiai és mások. A spirituális érték orientációval, a vallásos meggyőződéssel, a természethez való viszony természetével, a klasszikus mintázatokkal, a szisztematikus értékekkel és más dolgokkal összhangban különválasztják őket.
A legelterjedtebb a hazai tudománybanA formációs megközelítést figyelembe veszik. Ez az elv azt jelzi, hogy kapcsolat van a domináns termelési módszerrel. Más szóval, mi a termelési mód, ilyen a kultúra: kapitalista, rabszolgatartó, primitív közösség, és így tovább.
Számos szerző használ civilizációs megközelítést. Értelmezése a "civilizáció" kifejezés értelmezésétől függ. A kultúra elemzésére ennek az elvnek megfelelően sok szerző kiderül a civilizációs folyamatok negatív hatásáról.
A koncepcionális elv lehetővé teszi a kutatásnak az uralkodó világnézetnek megfelelő vizsgálatát.
A vallási elvvel összhangban a kultúraoszlik az ókori és az egyetlen, amelyben a világ vallásának egyik formája (muszlim, keresztény, buddhista és mások) állam. Más szóval, a besorolást a hit két irányvonala szerint hajtják végre: monoteizmus és politeizmus.
A területi-területi elvvel összhangban a kultúra elemzését az egy adott régióban rejlő vonások sajátosságai szerint végezzük.
A demográfiai elv szerint a szexuális és életkorbeli jellemzők jellemzői és általánosságai feltárultak. Ezenkívül figyelembe veszik a népsűrűség, az összetétel, a méret, a foglalkoztatás számát.
A legelterjedtebb és legelterjedtebbkulturális és történelmi elv. Ennek megfelelően meghatározzák a leggyakoribb, legfontosabb spirituális értékek formáit. Ma már számos történelmi európai kultúra létezik. A legősibbek a természeti-szimbolikus értékek.
A politikai kultúra tipológiáját a megalapozott állami rendszerrel, a hatalom gyakorlásának módjaival, a társadalomnak a hatalom szerkezetével és más dolgokkal kapcsolatos nézeteivel összhangban végzik.
