A szimbolizmus a kommunikációs szimbólumok művészete
A szimbolizmus egyfajta irányművészet, amely a múlt század közepén jelent meg Franciaországban. Ez a művészet gyorsan nyerte el a legszélesebb népszerűséget és az aktív fejlődést egészen a huszadik századig.
A szimbolizmus az egyik legfontosabb elemvilágművészet. Bár csak a tizenkilencedik században jelent meg, elemei teljesen megfigyelhetők az ókor óta. Például a kereszténység szimbolizmusa impregnált gótikus középkori festményekkel és falfestményekkel. A romantikus korszakban festett misztikus, kísérteties festményekben a szimbolizmus számos eleme látható.
Ez a tendencia azonban a leginkábba művészet már a tizenkilencedik században volt, mint a realizmus és az impresszionizmus ellensúlya. Ebben az irányban nyíltan kifejezték a fejlődő burzsoázia negatív hozzáállását. A szimbolizmus a lelki szabadság iránti vágyakozás, a történelmi és társadalmi változások finom elofordulása az egész világon és az emberiségben.
A "szimbolizmus" kifejezést először publikálták"Le Figaro" - meglehetősen népszerű nyomtatott folyóirat - 1886-ban, szeptember 18-án. Ennek a trendnek a legfontosabb elképzeléseit Charles Baudelaire híres francia költő írta le. Úgy gondolta, hogy csak a karakterek képesek teljes mértékben kifejezni a költő vagy művész finom spirituális állapotát.
A szimbolizmus filozófiai és esztétikai alapjaiszámos nyugat-európai országban egyszerre szinte egyszerre fejlődtek. A szimbolizmus fő képviselői: S. Mallarme, P. Verdun, A. Rembo, P. Valéry Franciaországban; M. Maeterlinck, E. Verharn, Belgium; G. Gaupman Németországban; R. Rilke Ausztriában; Oscar Wilde az Egyesült Királyságban; G. Ibsen és K. Hamsun Norvégiában. Azt is mondhatjuk, hogy a XIX. És a huszadik század elejének szimbolikája teljesen függ az irodalomtól.
A szimbolizmus bizonyos mértékig visszhangRomantika. Mindkét áramlat esztétikája nagyon hasonló és összefügg. A szimbólum a költő által generált betekintés tárgya. A dolgok titkos jelentését fejezte ki, feltárta a létezés titkait, felhívta a hétköznapi embereket elrejtett jelenségek másik világi, misztikus, ezoterikus jelentését. A művész által festett szimbólumokat valóban prófétainak tartották, és maga a művész volt a teremtő, a látnok, aki az eseményekben és a jelenségekben a sors bizonyos rejtett jeleit látta.
A szimbolizmus a művészetben a szellemiségnek szóltgömb, az ember belső világának, személyiségének és egyéniségének kölcsönhatása, a külső világgal. A szimbolizmus koncepciója szerint a valós világ a látható világunkon kívül létezik, és csak részben tud tükröződni benne. A művészet közvetítő szerepet tölt be e világok között, ez az élet szellemi oldalának átalakulásának és értelmezésének eszköze.
A szimbolizmus határozottan megalapozott az irodalomban, a festészetben és a világbansok ország építészete, amely jelentősen befolyásolta a világművészetet. A szimbolikusok megalapozták a szürrealizmust az innováció, a kozmopolitizmus és a számos kísérlet vágya iránt.
