Az ősi filozófia: a formáció és a fejlődés szakaszai

A származástörténet első jelentős szakasza ésa filozófiai gondolkodás fejlődése régi filozófia. Ősei az ősi görögök és rómaiak. Az Arsenal a gondolkodók az idő „eszközök” a tudás vékony spekulatív szemlélődés és a megfigyelés. Az ókori filozófusok voltak az elsők, akik az magunkat az örök kérdéseit érinti az ember: mi származik az egész környék, hogy a nem-lét, a világ egységének ellentmondások, szabadság és szükségszerűség, a születés és a halál, az ember sorsát, erkölcsi kötelessége, a szépség és fenség, bölcsesség, barátság, szeretet, boldogság, méltóság. Ezek a problémák ma is relevánsak. Az európai filozófiai gondolkodás megalapozásának és fejlődésének alapját az ősi filozófia szolgáltatta.

Az ókori filozófia fejlődésének időszakai

Tekintsük az ősi filozófia által megoldott főbb problémákat, a tudomány fejlődésének szakaszait.

Az ókori görög és római filozófiai gondolkodás kialakításánál feltételesen különbséget tudunk tenni négy fontos szakasz között.

Az első, pre-socratiánus periódus a VII -V tbsp. BC. Ezt az Eleatic és a Miletus iskolák, az Efézus Heraklitus, Pitagora és tanítványai, a Demokritus és a Leucypus tevékenysége képviseli. A természet törvényeinek, a világ és a kozmosz építésének kérdéseivel foglalkoztak. A pre-szatmári korszak jelentőségét nem lehet túlbecsülni, hiszen éppen a korai ókori filozófia nagyban befolyásolta az ókori Görögország kultúrájának, közéletének és politikai életének fejlődését.

A második klasszikus,időszak (IV-IV. század) a szofiszták megjelenése. Átgondolták figyelmüket a természet és a kozmosz emberi problémáktól, a logika alapjairól, és elősegítették a retorika mint tudomány fejlődését. A szofisták mellett a korai ősi filozófiát ebben az időszakban Arisztotelész, Szókratész, Platón és Protogor nevezik. Ugyanakkor kezdődik a római filozófia, amelyben három fő irányt definiálnak: az epicureanizmus, a sztoicizmus és a szkepticizmus.

A IV. És II. Század közötti időszakban. e. az ősi filozófia a harmadik, a görög, fejlődési szakasz. Ebben az időben az első filozófiai rendszerek feltörekvő, mély tartalom, új filozófiai iskolák jönnek létre - epikuránok, akadémiai, perepathetikusok és mások. A hellenisztikus korszak képviselői az etikai problémák megoldásához és a moralizáláshoz vezetnek éppen akkor, amikor a görög kultúra hanyatlik. Az Epicurus, a Theophrastus és a Carneades nevek képviselik ezt a szakaszt a filozófia fejlődésében.

Korunk kezdete (I-VI. Század), az ősia filozófia belép a végső fejlesztési időszakába. Ebben az időben az ókori világ vezető szerepe Róma, amelynek hatása alatt Görögország. A római filozófia kialakulását nagyban befolyásolja a görög, különösen a görög színpad. A római filozófiában három fő irányzat alakul ki - epicureanizmus, sztoicizmus és szkepticizmus. Ezt az időszakot az ilyen filozófusok tevékenysége jellemzi, mint Arisztotelész, Szókratész, Protogorus, Platón.

A harmadik-negyedik század a származási és az időegy új trend kialakulása az ősi filozófiában - a neoplatonizmus, amelynek őse Platón volt. Elképzelései és nézetei nagyban befolyásolták a korai kereszténység filozófiáját és a középkor filozófiáját.

Így keletkezett az ősi filozófia, a fejlettségi, amelynek alapján néhány érdekes ötlet: az ötlet az egyetemes csatlakozás minden jelenség és a dolgok létezik a világban, és az ötlet a végtelen fejlődés.

Abban az időben volt episztemológiaiirányok - a materializmus és az idealizmus. A Democritus lényegében materialista, azt sugallta, hogy az atom a legkisebb részecske. Ez az ötlet évszázadokon és évezredek előtt volt. Platón az idealista nézetekhez ragaszkodva létrehozta az egyéni dolgok és általános fogalmak dialektikus elméletét.

Az ősi idők filozófiája az egyika társadalmi tudat független formái. Segítségével egy integrált kép alakult ki a világról. Az ókori filozófia lehetővé teszi számunkra, hogy nyomon kövessük az elméleti gondolat kialakulásának teljes útját, amely a nem szokványos és merész gondolatokkal teli. Sok olyan kérdés, amelyet az ókori görög és római filozófiai elmék próbált megoldani, nem veszítette el relevanciáját korunkban.