Természetes gazdaság

A természeti gazdaság a legegyszerűbb formagazdasági rendszer. A forma létezésének feltételei között az emberek önállóan, a saját szükségleteik kielégítéséhez szükséges árukkal látják el magukat.

A természeti gazdaságnak saját tulajdonságai vannak.

Ez a gazdasági formaa szervezet a kapcsolatok zárt komplexe. A nagyon hasonló társadalom, amelyben ezek a kapcsolatok léteznek, magában foglalja a gazdaságok (területek, birtokok, közösségek, családok) lebontását és leválasztását. Ebben az esetben a struktúra minden eleme csak saját erősségeire támaszkodik. Így a megélhetési gazdálkodás feltételei között különféle munkákat végeznek: a nyersanyagok kitermelésétől a fogyasztásra kész termékek előállításához.

A természeti gazdaságot a kézi hozzáférhetőség jellemziuniverzális munkaerő. Ugyanakkor kizárják a fajok bármilyen elkülönítését. Minden munkás, egyszerű leltár (lapát, kapa, rake stb.) Minden szükséges munkát elvégez. A régi időkben az ilyen "univerzális munkások" például a "minden kereskedelem mestere" -ből álltak.

A természeti gazdaságot közvetlen jellemzia fogyasztók és a termelés közötti gazdasági kapcsolatok. Ezeket a kapcsolatokat a "gyártás-elosztás-fogyasztás" rendszer szerint fejlesztik. Más szóval, a termelés felosztása a termelők között történik, majd (a termékek) személyes fogyasztásba kerül, megkerülve más áruk cseréjét. Ez a rendszer biztosítja a megélhetési gazdaság fenntarthatóságát.

A gazdasági kapcsolatok legegyszerűbb formájauralta a világot a preindusztriális korszakban - több mint kilenc és fél évezreden keresztül. Az ilyen rendszer stabilitása számos tényezőhöz kapcsolódik.

A természeti gazdaságot néhányan jellemzika gazdaság stagnálása. Ezt a termelés nagyon lassú növekedése magyarázza. Emellett a kézi munkaerő nem járul hozzá a tudás és készségek fejlesztéséhez és konszolidációjához.

A gazdasági tevékenység feltételei közötta természeti termelést az alacsony munkaerő-termelékenység jellemzi. Számos gazdaságilag elmaradott országban egy falusi munkavállaló csak két embert képes táplálkozni. Ezzel együtt a természetes gazdasági tevékenység nem teljes mértékben kielégíti a társadalom főbb elemeinek hagyományos igényeit.

Ezek a tényezők függenek egymástól ésakadályozzák az ilyen jellegű gazdasági kapcsolatok fejlődését. Ennek eredményeképpen a megélhetési gazdaság feltételei között az ok-okozati kapcsolatok egyfajta zárt rendszert képeznek. A szakértők ezt "gazdasági stagnálásnak" nevezik.

A kapitalizmus alatt volt egy természetes ésárupiaci gazdaság. A második a kapitalista országokban tovább fejlődött. A gazdálkodás természetes rendszere nagyrészt megmaradt az iparosodás előtti gazdaságokban. Az elmaradott országokban a 20. század közepére a félig természetes és a megélhetési gazdaságban élők több mint felét alkalmazták. Jelenleg az elemzők szerint ezekben az országokban a gazdasági rendszer fordulóponton megy keresztül.

Oroszországban a városi lakosok kertjeiben és kertjében, valamint a parasztok leányvállalataiban természetes termelési módot találnak.

Az orosz gazdaság fejlődésének történetébena szakértők számos paradoxonot azonosítanak. Például attól a pillanattól kezdve, amikor a "piacra lépés" bejelentését bejelentették, a természetes vezetési formák száma nőtt. Így a fejlõdés az ellenkezõ irányba fordult. Ráadásul az állam számos területének előmozdítása helyett növelte gazdasági elszigeteltségét. Ezeken a területeken tilalmat szabtak ki a termékeknek más régiókba történő kivitelére. Így a helyi vezetés arra törekedett, hogy növelje a helyiek kínálatát.