Mit jelentenek a NATO-hoz csatlakozó országok a szuverenitás feladásával?
Tilos az alkohol reklámozása hazánkban, de eznem jelenti azt, hogy nem létezik. Időről-időre a vidám zenék a TV képernyőjén vannak szép fiatalok minden tekintetben, valami jót és hasznosat csinálnak, sportolnak, táncolnak, szórakozhatnak, anélkül, hogy egy csepp alkoholt fogyasztanának. A videó végén villog a híres whisky, vodka vagy sör. Nem reklámoznak italokat, hanem egy márkát és egy életmódot. Ugyanezen elvvel támogatja az Észak-atlanti Katonai Egység eszméjét.
Feltétlenül az ötletet javasolják, hogy az országok,akik csatlakoznak a NATO-hoz, automatikusan csatlakoznak egy bizonyos szentséghez, és azonnal válnak virágzóvá és virágzóvá. A kép lelkipásztori, nincs helye a bombázott városoknak vagy a déli országokból poros utaknak, sem a koporsóknak, amelyeket éjszakai repülőgépekből hoztak nekik.
Az 1940-es évek végén az Észak-Atlanti-óceán létrehozásaegy teljesen indokolt intézkedés volt. Sztálin Szovjetunió a háború utáni pusztítás ellenére a nyugati demokráciák gyengeségeinek felhasználásával igyekezett kiterjeszteni geopolitikai befolyását. A cél, mint korábban, nem volt elrejtve, minden szovjet vezető beszédében említésre került. A kommunizmus csak akkor lehetséges, ha a kapitalizmus megsemmisül.
Az 1949-ben csatlakozott országok alakultaka hírhedt "Vasfüggöny", amelyet Winston Churchill Fultonban beszélt. Ezek közül 12 volt: az Egyesült Államok, Nagy-Britannia, Kanada, Olaszország, Franciaország, Norvégia, Hollandia, Portugália, Dánia, Izland, Luxemburg és Belgium, amelynek fővárosa az új védelmi szövetség székhelye volt. A szerződés ötödik cikke egyértelműen és egyértelműen fogalmazza meg a kollektív védelem elvét: ha valaki (olvassa el a Szovjetunió) bármely tagállamot megtámad, a többiek vállalják, hogy katonai konfliktusba lépnek az utóbbi oldalán.
Formálisan minden ország, amely csatlakozott a NATO-hozugyanakkor a katonai és gazdasági potenciálok aránytalansága miatt megállapítható, hogy megfelelő mértékű befolyást gyakorol a döntéshozatalra. Mindazonáltal az óriási iparosodott állam közelében fekvő földrajzi elhelyezkedés és a váratlan külpolitika miatt új tagok csatlakoztak az észak-atlanti blokkhoz. A Varsói Szerződés aláírása csak felgyorsította a folyamatot.
Törökország és Görögország 1952-ben aláírta a szerződést. Három évvel később, Nyugat-Németország lett a szövetség tagja. Ebben a kompozícióban a szervezet 1999-ig létezett.
Igaz, néhány ország, amely csatlakozott a NATO-hoz,néha úgy érezték, hogy a fő alapító tagok elkapják szuverenitásukat korlátozva. Charles de Gaulle elnök felfüggesztette Franciaország részvételét a szervezet tevékenységében, és Spanyolország kifejezte azt a vágyát, hogy kizárólag humanitárius műveletekben korlátozza részvételét. Görögországnak el kellett hagynia a demokrácia védelmezői közül a törökországi területi viták miatt.
Ma nem minden iskoláskísérő segíthetválaszoljon arra a kérdésre, hogy mely országok tagjai a NATO-nak. Három tucatnyi van, köztük olyan államok, amelyek nyilvánvalóan képtelenek befolyásolni a katonai egyensúlyt. Néhányan közülük még nem fizetnek éves hozzájárulást a szövetség költségvetéséhez. A katonai blokk nyilvánvalóan nem erõsödött meg, és céljai most nagyon homályosak. Azonban nagyon nehéz elrejteni ennek a struktúrának az oroszországi irányultságát a propagandisták minden szorgalmával.
