Az iparosítás és a kollektivizálás
A hazánk gazdasága valamiféle követelést követelta stabilizáció, a fenntartható és időben történő növekedés fejlesztése, azonban ez csak az NEP politikájában volt lehetséges. A minőségi fejlődési szakaszban is csak a kezdete az új ipari hasznosítás, különösen a katonai szférában. NEP biztosított minden lehetséges módon teszi, de nem voltak ellentétesek a gondolatok kommunista társadalom, amely végül a megjelenése olyan fogalmakat, mint az iparosítás és a kollektivizálás.
Az iparosítás a Szovjetunióban származikDecember 1925 után a 14. pártkongresszus. Tekintsük ezt a fogalmat részletesebben. Az iparosítás a nagyméretű gépgyártás kialakításának folyamata, amely a gazdasági tevékenység valamennyi ágazatára irányul. Tény, hogy komoly befektetési forrása egy ilyen hatalmas esemény megfordításához csak a falu lehet. Az iparosítás és a kollektivizálás együtt képviselte az állam kompetens politikáját, ahol az első a fejlődésre irányult, de a második közvetlen szöveg a nemzetgazdasági módszereket a parasztok munkájára kényszerítette. És bár a mezőgazdasági termelés általános csökkenése volt, az állami jövedelmek óriásiak voltak.
További mozgatható erő volt a Nagyaz 1929-33-as depresszió, amely Nyugaton fordul elő. A válság egyszerűen arra kényszerítette az európaiakat, hogy új termékpiacokat keressenek, és a Szovjetunió volt a legmegfelelőbb hely, korlátlan pénzügyi lehetőségekkel. Ennek következtében az iparosítás legfontosabb fázisában (1928 és 1938 között) már az összes berendezés háromnegyedét importálták. Így mind az iparosítás, mind a kollektivizálás teljesen indokolták magukat az ország politikusainak szemében.
Érdemes megjegyezni, hogy a technológia megvalósításaaz iparosítás új volt. A központi elem ötéves terv volt a nemzetgazdaság fejlődésére a Szovjetunióban. Érdemes megjegyezni, hogy a háború előtt öt ilyen tervet fogadtak el. Az egész nemzetgazdaság fejlődésének szférájában minden módszer valamilyen előnyt jelentett, ugyanakkor a tervezett fejlesztési keretet nem hajtották végre. A tervgazdaság miatt a stratégiailag fontos szektorok - például a nehézipar, a közlekedés, a védelmi ipar, az energia és mások - támogatására azonnal lehetett koncentrálni. Már az első ötéves terv során az iparosodás és a kollektivizálás eredményei: több mint 1500 különböző gyár és üzem épült. A második ötéves tervben a szám elérte a 4500-at. Így a harmincas évekig a Szovjetunió erőteljes iparosodott hatalommá vált, amely versenyt biztosít a Nyugat virágzó államainak.
Az iparosítás sok pozitívumot hozottaz iparban elért előrehaladást nem számolva: az országban a munkanélküliség megszűnt, magasan képzett dolgozók jelentek meg, a mérnököket aktívan felkészítették, az egyetemes nevelés terén elért fejlődés elkezdődött. A társadalmi horizontok jelentősen megnövekedtek, és az emberek elkezdtek törekedni a karrierjük megteremtésére. De mindez újabb szférát sújtott - a falu, amely mindent megfizetett.
A kollektivizálás célja a megszüntetés voltaz egyéni gazdaság, az új szociális gazdaság megjelenése. A gyártott termékek szabad felhasználását kizárták, mindezt az államnak küldték. Ennek eredményeként problémák merültek fel az élelmiszerrel kapcsolatban. A tömeges kollektivizálás 1929-ben kezdődik. Az említett időszak óta, néhány hónapon keresztül, már 2,4 millió gazdaság van a kollektív gazdaságokban, amelyek beérkeztek, ami jóval magasabb volt, mint a 12. évforduló. Természetesen a falu észreveszi az ilyen parancsokat a szuronyokban, de az állam mereven és visszavonhatatlanul válaszol, és elküldi a "huszonötötödik" egységet. A bűnös szervek előtérbe kerülnek.
A kollektivizáció ütemezése is kialakul, amelymeghatározza a gazdasági fejlődés ütemét. Itt érdemes megemlíteni a szurkolói szellem kialakulását, amikor a vezetők vágyakozták, hogy túllépték a menetrendet. A reprezentatív intézkedéseket megkötötték a tömegellenállás elfojtása érdekében. Itt van szükség az útlevélrendszerre, amelyet az állam vezet be, de nem vonatkozik a parasztokra. Ennek következtében ismét elveszítik a szabadságot, mivel útlevelük nélkül senki sem tud mozogni (egy bizonyos helyhez kapcsolódnak). Nem nehéz kitalálni, ki ismét megalázódott és sértődött meg. Ezt követően 1932-ben kezdődött a tömeges éhínség.
